Elhatározások

A hétvége remekül telt, szerencsére több felismerés is született.

1) párom állandó telefoncsörgése ráébresztett, hogy igenis, szeretnék munkát találni. Szükségem van arra a ritmusra, amit egy munkahely ad és persze a rendszeres jövedelemre, ami biztosítja, hogy a fantáziám szárnyalhasson a kreatív oldalon. Így aztán mától komolyabban veszem a munkakeresést.

2) ahelyett, hogy nagyobb téma után kutatnék, írhatnék rövidebb történeteket és az egésznek a címe lehetne Hétköznapi történetek vagy Lábnyomok. Vagy az, ami ennek a blognak is a címe. Ezzel könnyebben játszhatnék és nem nyomasztana a teljesítmény kényszere. Erre a felismerésre én felragyogtam :)

3) igen, szerelem is született. Köztem és Hegyi Barbara könyve között. Gyönyörű, magával ragadó. Karácsonyi angyalkák, íme az első tétel a listámon :))

De mit szeretnél?

Rendkívüli módon rühellem ezt a kérdést. Olyan egyszerűnek tűnik, pedig számomra egyáltalán nem egyszerű megválaszolni. Bár tudnám, mit is szeretnék valójában.
Szeretnék egy munkát, ahol érzem, hogy szükség van rám, ahonnan időben hazajöhetek és marad időm a kreatívkodásra. De hogy konkrétan milyen munkát? Hol inkább a kontrolling felé húzódom, hol a projekt managerkedés felé tekintek, hol a logisztika tűnik jó választásnak, hol pedig irodavezető szeretnék lenni. Úgy érzem magam, mint a kisgyerek, aki hol űrhajós szeretne lenni, hogy nővérke, hol tanító néni. Olyan viccesnek tűnne, ha nem lenne valóság ...
Vajn hogyan deríthetném ki, mire is vágyom valójában? Vajon van-e biztos módszer arra, hogy megtaláljam saját boldogságom? Honnan tudhatom, hogy a választott út jó-e vagy csak pillanatnyi tűzoltás?

Mobil, te drága, te utálatos

Itthon van a párom szabadságon és elég gyakran csörög a mobilja. Az elmúlt hetek alatt még sosem éreztem ennyire kézzel foghatónak, hogy nekem nincs munkám. Neki meg van. Pörög. Nekem meg kezd hiányozni a pörgés.
Megint feleslegesnek és haszontalannak érzem magam, a fene vigye el!

Ça va?

A franciák, ha találkoznak ezzel a két szóval üdvözlik egymást:
- Ça va? (Hogy vagy?)
- Ça va.(Kösz, jól)
Udvariassági formula. Egyszerű, gyors, semmi fakszni.

Amikor egy átbőgött foglalkozást követően a pszichoterapeutám megkérdezte tőlem, hogy vagyok, rávágtam, hogy jól. A szemembe nézett és megszólalt: "Mondja, szokott erre a kérdésre őszintén válaszolni?"

A nyár folyamán már egyre többször éreztem, hogy nem vagyok jól. A dolgok alakulása nem tetszett, nem lettem sem boldogabb, sem kiegyensúlyozottabb, sőt! Végül aztán döntöttem és fenekestül felforgattam az eddigi életem. Azaz felmondtam.

Az elkövetkezendő időszakról fog szólni ez a blog. Az útkeresésről, szorongásokról, mosolyokról. Rólam fog szólni. Elsősorban magamnak. Első szám első személyben. Nem pedig "az ember lánya" :)